Asztrológiai fogalmak

A tudatosság az, amikor felmászunk a Mount Everestre és rájövünk, hogy onnan nincs út lefelé.

A jelen leírás és magyarázat abból a célból jött létre, hogy egy elemzés során folyamatosan probléma, hogy nem értjük egymás fogalmait. Ennek oka, hogy a közbeszédben használt fogalmakat automatikusan értelmezzük az asztrológiában használtakra is, miközben érdemes lenne átgondolni, hogy valójában mit is akart mondani az asztrológus.

Emberi sorsokról van szó:

– áldozat a sorsfeladatban

Olyan esemény, amikor mindenképpen választanom kell két, vagy több lehetőség közt és ezt a választást egyfajta áldozatként, lemondásként élem meg. Ilyen például az a választás, hogy pénzt keressek külföldön, vagy a családdal éljek, de alacsonyabb életszínvonalon. Mindenképpen áldozatot kell vállalnom, mert le kell mondanom valamelyik lehetőségről.

– áldozat típusú személyiség

Az az ismétlődő élethelyzet, amikor nem én döntök, hogy miről mondok le az életemben felmerülő választási lehetőségek megjelenésekor. Ez a helyzet mindig megjelenik, mert alapvetően nem tudok/merek dönteni, inkább hagyom, hogy valami megtörténjen.

Igent mondjak, vagy ne? Nem tudok dönteni. Addig húzom, míg valami módon ki nem kényszeríti belőlem a másik fél, hogy beleegyezzek a házasságba. Vagy amíg meg nem unja és el nem hagy. Ugyanez gyerekkel, iskolával, fogyókúrával, stb…

– önfeláldozó típusú személyiség

Amikor a több lehetőségből el tudom dönteni, hogy melyiket akarom és abba az irányba teszek egyértelmű lépéseket, de a sors olykor másik lehetőséget léptet életbe.

Több párkapcsolati lehetőségem is van és kiválasztom az egyiket, de az meggondolja magát, így rákényszerülök a következő lehetőségre. Több munkahely közül választhatok, de mindegyik valamilyen lemondást követel:

– külföldre kell mennem miatta

– nagyon jól fizet, de nem szeretem

– féltékeny lesz miatta a párom

– házasodnom kell miatta és le leszek kötve

– autót kell vennem miatta, de akkor elmegy a megtakarítás, amit másra szántam

Ezek a példabeli választások és ebből tudok is választani, nem vagyok halogató, vagy döntésképtelen.

Stb…

fotó: internetről

– kiszolgáltatott típusú személyiség

Mindig olyan élethelyzetem van, hogy komolyan függök valami rajtam kívül álló eseménytől, vagy személytől. Például elköltöznék, de akkor a párom viszi a fél házat. Ver a párom. Iszik a párom és ez engem zavar, vagy korlátoz. Szerelmes vagyok olyanba, aki ezt nem viszonozza és tudom, hogy csak kihasznál. Ápolnak, mert nem tudom magam ellátni. Stb…

A kiszolgáltatottság másik lehetősége, hogy nekem kiszolgáltatott valaki. Pl: a gyereket egyedül tartom el, de nem így akartam és nem tudok változtatni rajta. Több munkásom is van, akiknek a megélhetése tőlem függ, nekem pedig ez teher. A munkámtól függ a cég, de én mást csinálnék, csak nem tudom, hogyan lépjek ki. Stb…

– független típusú személyiség

Amikor a kiszolgáltatottságot is választhatnám, de inkább egyedül akarok boldogulni. Vagy nincs is már választásom, mert már választottam. Ez az állítólagos “legjobbnak hangzó” élethelyet…

Ez, amikor elmenekülök az iszákos páromtól és többet nem találok másik párt, mert mindig közbejön valami. Csakhogy én párt akarok találni. Amikor beadom a gyereket intézetbe, találok egy új kapcsolatot, de többet nem lesz gyerekem. Amikor úgy döntök, hogy lelépek a szülőktől, mert nekem ne mondják meg és nem fogok tudni kijönni egyik kapcsolatommal sem, így egyedül maradok. Amikor kilépek a munkahelyről, mert a főnököm vagy a kollégák hülyék és inkább vállalkozó leszek. Ha megy jó, ha nem megy, többet nem tudok beilleszkedni sehova – hiába lenne muszáj –, mert függetlenné váltam és nem tudom többet elviselni, hogy valaki parancsoljon nekem. Amikor itthon minden szar, inkább kimegyek külföldre, mert ott jó a pénz, jó a munka, emberszámba vesznek – aztán kintragadok, de örökké fikázom az itthoni életet. Ha pedig hazakényszerít a sors, képtelen leszek beilleszkedni, végül újra külföldön kötök ki, csak már nem tudom azt sem értékelni. Stb…

Ezek az alaptípusok, mind beletartozunk egyikbe és olykor váltogatjuk is – nem kétnaponta, hangulat szerint, hanem kényszerből. A kényszert sem mi határozzuk meg, hanem szó szerint ránk kényszeríti a sors az eseményekkel.

– egóról való lemondás

Ez az, amit az ezoterikus megszállottak zászlóként hordanak, hogy ők ezt tudják. Nos, nem. Utoljára talán Jézus volt a történelemben, aki ezt meg tudta csinálni magától. Talán.

Az egóról való lemondás az, amikor a másik ember kényszerít rá, hogy megtegyem. Ugyanis mindig a másik ember mondathat le. Nekem pedig vagy az “elfogadom”, vagy a “fogcsikorgatva belemegyek, mert muszáj” marad és ez az elfojtás. Ha én “mondok le” az egómról, az megint elfojtás, vagy színjáték – leginkább önmagam előtt –, mert ha én akarom, akkor nem egóról lemondás, hanem a saját vágyam a legjobb esetben. De ettől még megkapom a lemondatást máshol, máskor. Ha ilyen a horoszkópom, akkor úgysem tudok kitérni előle, de legalább előtte megkapom a lehetőséget, hogy elhiggyem, van választásom.

A fentiek után pedig felmerülhet a kérdés: ennyire szar lenne mindannyiunk élete? Nos, ez attól függ, mennyire szeretjük sajnálni magunkat és mennyire vagyunk hajlandóak észrevenni a lehetőséget saját életünkben. Ha észrevesszük, akkor könnyedén lehetünk boldogok. Nem mindig, nem örökké, de lesz róla fogalmunk, hogy mi is az és hogy voltaképpen mind azok vagyunk, csak nem biztos, hogy ezt látjuk.